Baja történelme

A mai Baja város térségét a 14. században az avarok népesítették be. Õket követték honfoglaló õseink, akiket vonzott a vízben, halban, vadban gazdag vidék. Baja elsõ okleveles említése 1323 évbõl származik. A város Bajai Bálint elsõ ismert földbirtokosról kapta nevét, kinek családja több mint 200 évig birtokolta ezt a földterületet.

Jelentõs pillanat volt Baja történelmében a Mohácsi csata, amikor a török hódítók megtizedelték a magyar lakosságot, a várost pedig a török hódoltság alatt bajai nahije központá alakították. A török útleíró Evliya Cselebi 1664-ben a várost úgy írta le, mint "kettõs falú-erõdítmény, amely a fõtér körül helyezkedett el" húsz háztartással.
Baja, mint a császári seregek gyülekezõ központja, fontos szerepet kapott a törökök ellen folytatott felszabadító harcokban. 1686-ban a törökök kiûzése után, hozzácsatolták az Osztrák császársághoz. A 17. század végén I. Lipót császár, a helyi lakosság kérelmét figyelembe véve, a várost szabadalmazott, kamarai mezõvárossá nyílvánította és a felszabadulás napjára emlékezve Bajának adományozta a pecsétet és a címert, amely Adámot és Évát ábrázolja. Ezt az eseményt követõen a város ismételten földbirtokosi tulajdonba került. A Grassalkovich család uralma alatt Baja gyorsított fejlõdésen esett át. A 18. század vége és a 19. század eleje volt a város igazi aranykora, a kereskedelem fellendülésének idõszaka. A víziszállítás és kereskedelem fejlõdése révén polgárosodott iskolaváros, közigazgatási, szellemi és kultúrális központ lett. Jogállásában is kedvezõ fordulat történt, 1873-tól törvényhatósági joggal felruházott várossá vált. Ebben a korszakban kap a város iskolát és közigazgatási intézményeket,

ezáltal a régió közigazgatási, kultúrális és szellemi központjává fejlõdik. A 17. században ideköltözött nagyobb számú bunyevác, sokac és szerb, valamint a 18. században érkezett német ajkú (sváb) népcsoporttal Baja lakosságának száma állandóan nõtt. A város lakosságának mindennapi létét a halászat, a hallal való kereskedelem, halászháló szövés, bogrács készítés és hasonló mesterségek biztosították.

Baja az I. Világháborút követõen, 1921-tõl a II. Világháború kezdetéig Bács-Bodrog vármegye székhelye. Idõvel Baja járási térséggé, gazdasági, kultúrális, oktatási és közigazgatási központtá fejlõdött. Ma Baja korszerû iskolaváros, ahol tízezer fiatal 16 alsó- és középfokú iskolai intézményben, valamint fõiskolán tanulhat.